Jól ismert probléma, ami gyakran bosszantja a kutyagazdikat. Rémálommá is válhat, ha a kedvencünk nem akar magunkra hagyni bennünket, vagy azt nem engedi meg, hogy magára hagyjuk.

A figyelemfelkeltés valójában az irányításról szól. A kutyák elég ügyesek abban, hogy elnyerjék a figyelmünket, s számos módszerük van arra, hogy biztosak legyenek abban, hogy meg is szerzik, amikor csak akarják. Számukra a figyelem az egyik jele annak, hogy fontosak a falkán belül. Ha minden olyan esetben megadjuk a figyelmet a kutyának, amikor csak kéri, akkor ezzel egyértelműsítjük, hogy ő egy magas rangú tag, talán még nálunk is magasabb.

Ha gyakran hízelgőnek érezzük azt, hogy a kiskutyánk vagy az új kutyánk odajön hozzánk, mialatt olvasunk vagy tévét nézünk, s üdvözlése jeléül nyalogat vagy oldalba bök bennünket, ilyenkor automatikusan azzal válaszolunk, hogy megpaskoljuk a fejét és azt mondjuk ’jó kutya’ – időnként még meg is jutalmazzuk érte. A kutya
elméjében így az rögzül, hogy ahhoz, hogy gyengédséget és jutalmat kapjon, egyszerűen annyi szükséges, hogy odajöjjön és kérje – hiszen ez mindig működik. Mielőtt észrevennénk, a kutyánk el kezd hozzánk egyre jobban kötődni, és állandóan meg fog zavarni bennünket azért, hogy figyelmet kapjon. Számos kutyának nem tetszik, ha a gazdi figyelme másra vagy másvalakire irányul. Legyen az a telefon, a TV, a könyvek és újságok, más emberek, különösen a látogatók. Ilyenkor, hogy elérjék figyelmünket, nyüszíthetnek, ugathatnak, lábunkat karmolhatják, ránk helyezhetik a praclijukat, szánalomra méltóan bámulhatnak, hozzánk támaszkodhatnak, sőt, a nagyobb fajtájúak, mivel könnyedén megtehetik, a térdünkre nehezedhetnek. Ez egy nagyszerű „bulis” trükk, s egyben felbátorító is a kutya számára, ha a látogató még meg is neveti.

Természetesen számos esetben indokolt oka lehet annak, ha a kutya a figyelmünket próbálja elérni. Éhes vagy szomjas lehet, vagy könnyíteni szeretne magán. Olykor ezt nehéz felismerni nem csak a fiatal kutyák esetében, hanem a vizelettartási problémával küszködő idős kutyáknál is, hogy vajon, ha hajnali három órakor nyomatékosan nyüszít, azt csupán a figyelemfelkeltés miatt teszi, vagy, mert ki kell mennie pisilni. Vigyázzunk az ilyen eseteknél, nehogy hibásan vonjuk le azt a következtetést, hogy ez figyelemfelkeltő viselkedés.

A figyelemfelkeltő viselkedés megerősödését úgy előzhetjük meg, ha megálljuk azt, hogy figyelmet adunk a követelésnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem mutathatunk gyengédségét kedvencünk iránt. Ilyenkor, ha odajön hozzánk, tegyük azt, hogy figyelmen kívül vesszük. S körülbelül negyed óra elteltével, ha már biztosak vagyunk abban, hogy teljesen feladta a próbálkozásait a figyelmünk felkeltésére, hívjuk magunkhoz, s csapjunk nagy felhajtást körülötte. Amit ilyenkor teszünk, az éppen az irányítás visszavétele a kutyától. Kedvencünk többé már nem határoz, ha figyelmünket szeretné, hanem mi határozunk. Nagyon fontos, hogy kapcsolatunk legyen a kutyánkkal, de ez a kapcsolat mindig a mi viszonyításunkhoz mérten alakuljon. Mi döntsük el, mikor kezdődjön és mikor fejeződön be. Mi legyünk a vezetők és ne a kutya.

Ha eldöntöttük, hogy visszavesszük az irányítást és el kezdjük nem figyelembe venni a figyelemfelkeltésre vágyó kutyánkat, azt tapasztalhatjuk, hogy kedvencünk ellenkezik, és talán még duzzog is. Az eleve ugatósabb kutyák hangosabban és tovább ugathatnak, a nyüszítő kutyák feltűnően fognak nyafogni, az inkább bámulós kutyák pedig belénk fúrják tekintetüket. Ennek pedig az az oka, hogy hirtelen azzal szembesülnek, hogy a figyelmünk elérésének a módszere nem működik már, és így „rákapcsolnak”.

Hogyan bánjunk ezekkel a helyzetekkel? Mindenképpen hagyjuk figyelmen kívül kutyánk arra irányuló kísérleteit, hogy elnyerje a figyelmünket. Az aranyszabályok pedig:

1. Ne tekintsünk a kutyánkra mindaddig, amíg a szemkontaktust próbálja felvenni.
2. Ne beszéljünk, vagy ne üvöltsünk a kutyára, amikor a figyelmünket keresi. Hiszen még a szidás is figyelmet képez.
3. Ne érintsük meg a kutyát, ha megpróbál fizikai kapcsolatba lépni velünk a figyelemfelkeltés okán. Menjünk arrébb, anélkül, hogy bármit is mondanánk. Tegyünk úgy, mintha kedvencünk egyszerűen nem is lenne ott.

Ezek meglehetősen erős jelek, és a kutya érteni fog. Azt mondják neki, hogy az arra irányuló kísérlete, hogy bennünket irányítson, már nem működik többé. Előbb vagy utóbb, attól függően mennyire állhatatos, végül is fel fogja adni a próbálkozásait.

A negyedik aranyszabály az: ne engedjünk! Ha már egyszer elindítottuk ezt a folyamatot, fenn is kell tartanunk. Ha engedünk, máris bajba kerültünk. Akkor a kutya megtanulja, hogy igenis el tudja nyerni a figyelmünket, és biztos technikákat fog alkalmazni azért, hogy irányítani tudjon bennünket. Ha egy csatát már megnyert velünk szemben, nehéz lesz eltántorítani.

A Bach-virágeszenciák ennél a problémánál is segítésünkre lehetnek.

A támogató Bach eszenciák:

Katángkóró:

Ez segíti lecsökkenteni a kutyának azt az erős vágyát, hogy elnyerje figyelmünket. Ne feledjük, hogy ez egy természetes viselkedése a kutyának és egy eszencia sem fogja teljesen megszüntetni.

Hangafű:

Segít csökkenteni a kutya terhelő, különösen a nagy hanggal járó figyelemfelkeltő viselkedését.

Fűzfa:

Ha a kutya sértődöttnek és kedvetlennek tűnik.

Szőlő:

Segíti közömbösíteni a kutya irányító viselkedésének hatását.

A gazdáknak abban segíthet, hogy csökkenti a várakozás feszültségét, amíg a kutya figyelemmegragadó módszerei elfogynak. Ha engedtük, hogy a helyzet elfajuljon, s az állandó ugatás és vonítás már az őrületbe kerget bennünket, akkor használjuk a Nebáncsvirágot a Cseresznyeszilvával és Magyallal együtt, hogy szabályozza a vérmérsékletünket, és ellen tudjunk állni annak a kísértésnek, hogy a kutyára kiáltsunk. Ne feledjük, hogy az nem old meg semmit, ha ráordítunk kedvencünkre. A kutyánk akkor is úgy fogja venni, hogy megszerezte figyelmünket, és emellett még feszültté és zavarttá is tesszük.

A Kisezerjófű eszencia ilyenkor abban segíthet, hogy határozottan nemet tudjunk mondani.

Az Erdeifenyő virágeszencia is megfontolandó ez alatt a folyamat alatt. A gazdák gyakran éreznek bűntudatot, amiért figyelmen kívül hagyják kutyájukat, s valójában ez az egyik oka, amiért is a betanító programok leállnak. Mindig akad valaki a családban – általában olyan valaki, aki külső tag, s akinek nem kell állandóan elviselnie a kutyát –, aki úgy gondolja, hogy ez az új rendszer kegyetlen és igazságtalan. Ne hallgassunk rájuk, nekik is tudjunk nemet mondani, hiszen ebben az esetben nem oldja meg a problémát, ha kutyánk felé engedékeny lépéseket teszünk. Az Erdeifenyő abban segít, hogy enyhítsünk a bűntudatunkon, hogy megértsük, alaptalan így éreznünk.