– A jó öreg placebo érvelés

A modern biológiának követnie kellett a modern fizikát oda, ahová az elvezetett, és olyan tág mértékben, ahogyan az tette. Mivel a biológiai világban az orvosi megerősítés maradt a mérvadó, valójában az a konvencionális gondolkodás emelte fel a korlátokat az energiaterápia és az orvoslás közé, amely azt állítja, hogy az anyagnak kell, hogy legyen molekulája, éppen ezért az anyag hatással bír. Ha viszont ennek megfelelően nincs semmi az eszenciában, akkor az nem is működhet, és a hatékonyságáról szóló valamennyi beszámoló is csupán a placebo hatásán alapul. 

Ez az egyik leggyakrabban hangoztatott érvelés a Bach-eszenciákkal szemben. A placebo egy elismert hatás, ahol is a beadott ’szer’-nek köszönhetően javul az egyén adott problémája. A placebo szere nem tartalmaz semmi olyat, ami segíthetne, de mégis működik, mivel a bevevője igaznak véli, s hiszi, hogy a szedésétől jobban lesz. Amikor az orvosságokat kísérletekkel tesztelték, a placebókat arra alkalmazták, hogy összehasonlítva velük leellenőrizzék és kimutassák a gyógyszerek valós működését. Ám a placebo szert kapott emberek általában 10%-os javulást mutattak. Ez egyben elbűvölő bepillantást enged az elme erejébe. Azonban ez a placebo hatás nem igazolhatja a Bach-eszenciák jótékony eredményét a kisgyermekeken és az állatokon. Egyértelműen valami más működik. Az állatorvosi kísérletekben, ahol a gyógyszereket állatokon tesztelték, az ellenőrző csapatot használták arra, hogy összehasonlítsák az orvosságot kapott állat javulását azokéval, akiknek nem adtak semmit, de ezek közül egyik állat sem mutatott bármiféle placebo hatást. A Bach-virágeszenciák esetében pedig az a tény, hogy akár egy kutya, macska, ló vagy madár gyógyulása is szemmel látható az alkalmazásuk által, erős bizonyítéka annak, hogy valóban működnek.