Edward Bach angol orvos neves patológus, immunológus és bakteriológus volt. Felfedezései az orvoslás ezen területein úttörőek voltak, s ’Bach nozódák’ néven váltak ismertté bakteriális vakcinái. Orvosi sikerei ellenére mégis elégedetlennek érezte magát. Úgy tekintette, a betegség nem csupán az emberi gépezet működési zavara, de az elme és test közötti diszharmonikus hatása is egyben. A betegség tünetei a végső kifejezései a test megnyilvánulásának, a negatív érzelmi állapotoknak, mint amilyen a bánat, a félelem, az elégedetlenség, a türelmetlenség, a szomorúság és így tovább. Ezért olyan lelki gyógyírokat kezdett keresni, amelyek befolyásolhatják a betegség okait. Természetkedvelőként különösen érzékeny ember volt, képes volt megérezni a növény hatását az emberi szervezetre és pszichére egyaránt. Ezen az úton találta meg azokat a növényeket, amelyekről azt gondolta, hasznosak a negatív érzelmi állapotok kezelésében.

Számára a betegség „egyedül és tisztán javító; se nem bosszúálló, se nem kegyetlen, de az értelmét fogadjuk el a saját lelkünkkel, hogy rámutasson a saját hibáinkra, hogy megelőzze azt, hogy nagyobb hibákat kövessünk el, hogy meggátoljon abban, hogy még több kárt okozzunk, s hogy ezáltal visszavezessen bennünket az Igazság és Világosság ösvényére, amelyről soha nem lenne szabad letévedünk.” Számos helyen írta: „Ha a csuklódban vagy végtagjaidban lévő merevségtől szenvedsz, biztos lehetsz benne, a merevség az elmédben lakozik, hogy hajthatatlanul kitartasz némely eszme, elv, talán megegyezés mellett, amit nem kellene tenned. Ha asztmától szenvedsz, vagy nehézséged adódik a légzésben, némiképp fojtogatva vagy egy másik személy által, vagy a bátorság híján vagy, hogy igazat tegyél, ezért elnyomod magad.” „Éppen a testnek érintett része jelzi a hibák természetét. A kéz sikertelen a cselekvésben; a lábak nem tudnak egymáshoz igazodni; az agy irányítás híján; a szív hiányos vagy túlzó, vagy hibásat tevő a szeretet tekintetében; a szem képtelen jól meglátni és felfogni az igazságot, ami előtted lefektetett”. Ez a szemlélet felidézi az úgynevezett testbeszédet, amelyet jól ismerünk a következő mondások által is: a hideg futkos a hátán; görcs  van a gyomrában; megszakad a szíve; nehezen nyeli le, teher nyomja a vállát.

Edward Bach azt feltételezte, hogy a 38 „erény”, mint láncszem szolgál a személyiség és a felsőbbrendű én között. A „felsőbbrendű én” kifejezés jól ismert valamennyi kultúra és vallás ezoterikus tanaiból. Ez ábrázolja magasabb tekintélyünket. A szenvedés ezen tanítások szerint onnan ered, ha egy személy nincs összhangban a felsőbbrendű énjével. S ez az az állapot Bach szerint, ami az erényeket negatív képekre változtatja, ez a folyamat fordul át például, mint:

 – a bátorság és hit félelmekbe

– az önbecsülés kisebbrendűségi érzésekbe

– a vidámság melankóliába

– az alázatosság arroganciába

– a megbocsátás hibáztatásba

– a remény reménytelenségbe és kétségbeesésbe

– a hit hitetlenségbe és pesszimizmusba

A Bach-virágeszenciák visszaállítják rezgéseiken keresztül a kapcsolatot a felsőbbrendű énnel és segítik visszanyerni az elveszett erényt. A negatív érzelmi állapotokkal nem, mint tünetekkel küzdenek, hiszen akkor fenntartanák azokat energetikailag. Ehelyett elárasztják azokat a felsőbb energiának harmonikus rezgéseivel, Edward Bach szerint úgy, ahogyan a havat a napsütés.

A 38 Bach-virág a „nagyra tartott virágok” közé tartozik, ekképpen nevezte őket. Valamennyiük az elme egy bizonyos fogalmát testesíti meg, s mint egyfajta katalizátor állítja helyre a lélek és a személyiség blokkolt kapcsolatát. Bach ennek megfelelően az alábbi hét csoportba osztotta be virágeszenciáit a negatív érzelmi állapotok elméletére és az emberi test pszichológiájában történő hatásaira összpontosítva: 

Félelem

Bizonytalanság

A jelen iránti érdeklődés hiánya

Magányosság

Eszmék és hatások általi sebezhetőség

Reménytelenség és kétségbeesés

Túlzott aggodalom mások jólétéért