A Bach-virágeszenciák könnyen adagolhatók az állatok részére, s közöttük is leginkább a kutyák azok, akik guberáló eredetüknek köszönhetően boldogabban falnak fel mindent, míg a macskák hajlamosabbak arra, hogy megválogassák, mi is ajánlkozik fel a számukra. De legyen szó bármilyen állatunkról is, nem győzzük hangsúlyozni azt, hogy soha ne adjuk az eszenciákat közvetlenül az üveg pipettáján keresztül kedvencünk szájába! Mivel a csepegtető csöve üvegből készült, komoly sérülést is okozhat, ha arra ráharapnak és lenyelnek belőle. Legfőképpen a kutyák kaphatnak utána gyorsmozgásuk révén, no, meg amiatt is, mert azt hihetik, valamiféle ennivaló közeledik feléjük.

A legkönnyebb és legnyilvánvalóbb mód, ha a cseppeket az ételbe tesszük. Hány cseppet adjunk naponta? A hagyományos adagolási előírás az emberek esetében a 4x4 csepp naponta, vagyis 16 csepp összesen. A precíz csepp-szám természetesen lehet egyéntől és állapottól is eltérő. Attól függően is eldönthetjük, hány cseppet adjunk állatunknak, hogy hányszor eszik naponta. Számos kutya esetében, különösen a nagyobb testűeknél, kétszeri étkezés van, egy reggel és egy később, napközben. Ebben az esetben praktikus és hathatós ketté osztani a napi 16 csepp adagot, vagyis a kétszer 8 cseppet, mindkét étkezésénél. Ha a kutyánk csak egyszer eszik egy nap, ahogy az gyakori a kisebb fajták esetében, az egyik felét a napi cseppeknek az ételébe cseppentsük s a maradékot pedig más módon adjuk be. A jutalomfalatok, amelyek segítségével megtanítható, hogyan sajátítsa el a feladatát, praktikus módja is lehet egyben a Bach-eszenciák beadásának. S mivel háziállatainknak mindig kell, hogy legyen elérhető friss vízkészletük, a virágeszenciáknak az ivóvízbe csöppentése a másik lehetséges módja az adásnak.

Az egyik gyakorlati probléma ezzel a megközelítéssel az lehet, ha több állat is iszik ugyanabból a vizes tálból. A kutyák esetében például, mivel határozottan hierarchikus lények, a magasabb rangú kutya örömét leli abban, ha a vizes tálat kisajátíthatja. S ebben az esetben megtörténhet az, hogy nem a megfelelő kutya fogja megkapni az eszenciákat, s amelyiknek pedig szüksége lenne rá, annak nem sok jut belőle. Azonban ettől nem kell megijedni. Az egyik legnagyszerűbb erénye a Bach-virágeszenciáknak – amiért is gyakorlatilag valóban megkülönböztetettek minden más növényen alapuló természetes terápiáktól –, az, hogy csak abban az esetben fejtenek ki hatást, amikor az szükséges. A rossz eszenciát adva, avagy a megfelelőt adva a nem megfelelő állatnak, semmilyen hatással nem lesz rájuk. Ez persze csekély vigasza lesz az eszenciáitól megfosztott állatnak. Találjuk meg a megfelelő megoldást! Például, egyszerűen, ha csak a pár cseppet a tenyerünkbe cseppentjük, s onnan engedjük lenyalni azokat.