Miután kiválasztottuk a megfelelő virágokat, különböző módokon adagolhatjuk és vehetjük be azokat. A homeopátiás szerekkel ellentétben a Bach-virágok adagolása veszélytelenül alkalmazható egyénre szabottan, ugyanakkor csak a legkisebb mennyiséget szükséges belőlük felhasználni.
A két hagyományos elkészítési mód egyike a vizespohár módszer. Kiváltképpen alkalmas akut állapotokban, rövid időre szóló, naponkénti bevételnél. Ajánlott a Bach-virágterápia elkezdésénél. Reggelenként valamennyi kiválasztott koncentrátumos üvegből cseppentünk kettőt (az Elsősegély cseppből négyet) egy vízzel teli (lehetőleg szénsavmentes ásványvíz legyen) nagyobb pohárba. Egész napra elosztva kis kortyokban igyuk meg. Nagyon akut állapotokban több pohárral tegyük ezt, félórás megszakításokkal, mindaddig, amíg állapotunk javul. Ha sokat vagyunk úton, vagy más okból nem tehetjük, vizespohár helyett a szénsavmentes vízzel teli palackunkba cseppentsünk az eszenciákból, s abból kortyolgassunk a nap folyamán. A csepegtetőüveges módszer vagyis a keverék szedése a másik lehetőségünk, s ez a legalkalmasabb is egyben a hosszabb ideig tartó szedésnél, a krónikus problémáknál. A gyógyszertári 10 vagy 30 ml-es barna csepegtetős üvegcsét töltsük fel háromnegyedéig vízzel (lehetőleg semleges szénsavmentes ásványvízzel, mivel a gyógyvizek erős önrezgésűek, az ásványtalanított és desztillált vizeknek pedig nincs impregnáló képességük) és negyedéig pedig tartósítószerként alkohollal (ajánlott a borpárlat, azaz brandy). A végén pedig cseppentsünk bele a kiválasztott virágeszenciákból a 10 ml-es üveg esetén 1-1 cseppet, a 30 ml-esnél pedig 3-3 cseppet. Ha az Elsősegély cseppből is adunk hozzá, akkor azt mindig duplázva tegyük. Alkoholérzékenység esetén helyettesíthetjük azt almaecettel, grapefruitmag kivonattal is, ízlésünk szerint. Ebben az esetben nem szükség a negyednyi részt betartani, erősségüknek köszönhetően elegendő belőlük pár csepp is.
A klasszikus szabványadagolás a vizespohár módszernél: naponta 2 csepp koncentrátumos üvegenként egy pohár vízbe, a csepegtetőüvegből: naponta 4x4 csepp, közvetlenül a nyelvre.
Bár való igaz, hogy a koncentrátumos üvegből hígítás nélkül bevett eszenciának erős azonnali hatása van, de a tapasztalat szerint gyorsabban alább is hagy. Csak a vízzel hígított keverék tartósabb hatású.
Ahhoz, hogy a cseppek kifejthessék teljes hatásukat, legkésőbb 10 perccel étkezés előtt és leghamarabb 40 perccel étkezés után vegyük be őket. Mielőtt lenyeljük, tartsuk egy pillanatig a szánkban.
Ideális időpontok a bevételre:
reggel, néhány perccel fogmosás után,
délben 12-13 óra között,
délután 14-18 óra között,
este elalvás előtt.
A virágeszenciák szedésének elkezdésekor sokszor előfordul, hogy a keveréket gyakrabban kívánnák bevenni az előírtnál. Nyugodtan engedjünk az ilyen intuitív kívánságnak, mivel ez gyakran áttörést hoz. Idővel magunktól visszatérünk a szabványadagoláshoz.
Vannak közöttünk azonban olyanok is, akik ritkábban kívánják szedni a cseppeket. Akik tudják magukról, hogy érzékenyebben reagálnak a természetgyógyászati szerekre, s kevesebbet viselnek csak el belőlük, azok a virágeszenciák bevételét is óvatosan kezdjék, lassan emelve csak az adagot napi egy cseppről 4x4 cseppre.
A gyermekek világosan tudtunkra adják, hogy kevesebbet, avagy többet szeretnének-e belőle, ezért igazodjunk hozzájuk.
S nem utolsó sorban ejtsünk szót a szedés időtartamáról is.
Akut krízishelyzetekben a vizespohár módszer szerinti rövid távú szedés a javasolt, kb. 1-4 napon át. Krónikus reakcióminták esetében a keverékes hosszabb kezelés , 18-28 nap. Idős emberek számára pedig 5-8 hét is szükséges lehet. Természetesen ezek is átlagértékek, melyek egyéntől függően rövidebbek vagy hosszabbak lehetnek. Minél régebben van jelen a hibás lelki magatartás, annál hosszabb ideig tart feloldani. A szedés akkor zárul le, ha pontosan azt érezzük, hogy már nincs szükségünk az adott virágeszenciá(k)ra.
